Éltető szaft

Egyszer egy kórházi ágyon hevertem és megütötte a fülem ez a két szó: éltető szaft. Állítólag Goethe nevezte így a vért. Kutattam utána, hogy vajon levelezéseiben, költeményiben e, de nem találtam semmi biztosat. Minden esetre, most útjára indul egy cikksorozat ezzel a címmel. Talán kitaláltátok már kedves barátaim, hogy a cím ellenére ez nem gasztro-, vagy irodalmi blog lesz, a biológia lesz a központi téma, azon belül is főleg a vérről fogtok legtöbbször olvasni annyi érdekeset, hogy nem is gondoltátok volna (hogy miért pont a vér, azt nemsokára elárulom), valamint időről időre előveszünk olyan témákat amik szorosabban kapcsolódnak a betegségekhez, állatorvosláshoz.

Miért pont a vér?

Egészen apró gyerek voltam, mikor rájöttem, hogy különleges kapcsolatom van a vérrel, egészen pontosan nem tudok nélküle élni. Kicsivel később rájöttem, hogy így van ezzel több milliárd embertársam is. Aztán láttam, hogy időről időre vannak, akiknek kevés lesz az éltető szaftból, megint mások ilyenkor tudnak nélkülözni egy keveset a sajátjukból és sokan fel is ajánlják azt a keveset önként, nem várva ellenszolgáltatást. Addig is viszonylag rendes gyerek voltam, átadtam a helyemet a buszon, meg átkísértem az időseket az úttesten, de gondoltam, ideje egy újabb szintet megugrani, és beszálltam én is a nagy önkéntes adok-kapokba (és itt az is legény ám aki adja).

És, hogy mi a blog célja?

Ha csak egy ember is beszáll ebbe az adok-kapokba, olvasván a bejegyzéseket, én már boldog leszek, a célomat már elértem. De nem tagadom, hogy szeretnénk szórakoztatni, szeretnék ismeretet terjeszteni, felhívni a figyelmet arra, hogy bár egy okostelefon segítségével virtuálisan bejárhatjuk a világot és űrszondáink lassan a naprendszert is elhagyják, gyakran szervezetünk legalapvetőbb rezdüléseivel sem vagyunk tisztában, vagy, hogy a Hold felszínét jobban ismerjük, mint az óceánok mélyét, vagy, hogy alapvető dolgok ott vannak az orrunk előtt és észre sem vesszük őket. –erről csak annyit, hogy nemrég fedeztek fel anatómusok egy addig nem ismert ízületi szalagot az ember térdében. Nem a szomszéd galaxisban egy újabb exobolygót, nem, itt a térdünkben, egy méterre a szemünktől egy szalagot. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha alaposabban rápillantanék a nagy lábujjamra. Na, ezek miatt gondolom, hogy a biológia a legérdekesebb tudomány (igen elfogult vagyok) és bár gondolhatnánk, hogy az informatika, számítástechnika, vagy akár a csillagászat, űrkutatás jócskán beelőzi a biológiát, annak bármely ágát, szerintem minimum egyenrangúak.

Ez volt tehát a beköszöntő. Kicsivel több, mint egy hét múlva jelentkezik az első tényleges bejegyzés, a téma a gyulladás lesz (ha sikerül összehoznom egy alapos leégést a szabadságom alatt, akkor tuti, hogy fényképpel is illusztrálom). Ja, és hogy miért hevertem a kórházi ágyon? Épp vért adtam.